Mi történt idén a házam táján? Elég sok minden, a fenti képre messze nem fért rá az összes rendezvény és egyéb, de ízelítőnek talán megfelel. Lássuk hát azt a 2022-es évet!
Júniusban megjelent A rendszer ellensége (a továbbiakban: RE). A 93. Ünnepi Könyvhéten volt az ősbemutatója, Budapesten, a Vörösmarty téri nagyszínpadon. Ugyanott dedikáltam a Könyvhét péntekjén és szombatján. Szabó Borka grafikust és engem Krizsai Fruzsina szerkesztő faggatott.
Július 14-én került adásba az M5-ön Bán János alias Bán Mór Fülszöveg című irodalmi magazinműsora, melyben minden alkalommal más és más magyar szerzőt lát vendégül. Ezúttal engem ért a megtiszteltetés egy félórás adás erejéig. Bár interjúk már korábban is készültek velem, jobbára könyvtári rendezvények kapcsán, ez volt az első alkalom, hogy főszereplő lehettem. Nagy élmény volt! :)
A második könyvbemutatót júliusban tartottuk, a XI. kerületi FSZEK könyvtárban, Dobó Dorottya szintén napkutas írónővel közösen. Olyan extrém hőség volt, hogy majdnem leszédültem a székről. Komolyan. A beszélgetést ezúttal is Krizsai Fruzsina moderálta.
Szintén júliusban megjelent a Galaktika 388. száma, amelyben Ararát című novellám kapott helyet. Az Ararát cli-fi és Ószövetség-parafrázis, két szentírásbeli történeten keresztül reflketál korunk erkölcsi- és klímaválságára.
Augusztus elején az újpesti könyvtárban mutattuk be a RE-t, a moderátor ezúttal Sásdi Tamás volt, a Könyv-történet bloggere. A jóval elviselhetőbb időjárásnak köszönhetően ismét kültéri bemutatót tarthattunk, a könyvtár olvasóligetében, a frissen megjelent Galaktika bibliai hangulatára rímelve egy burjánzó fügefa alatt.
Ezt követően egy olyan könyvtárba látogattam, ahol már ismerősként fogadtak: a Szentes Városi Könyvtárba, ahol immár negyedik alkalommal fordultam meg: egyszer A nép igazságát (a továbbiakban: NI) bemutatni, egyszer Kristin M. Furrier Az üveggyémánt átka című regényének bemutatóját moderálni, egyszer pedig megnyitni az idei Könyvhetet, szintén Kristin M. Furrierrel. Most, akárcsak a NI tavalyi szentesi bemutatóján, ismét Kristin volt a moderátor. A rendezvényen a Szegvári Irodalmi Kör elnöksége is tiszteletét tette, aminek szívből örültünk! Két újságcikk, valamint egy televíziós tudósítás is készült a rendezvényről, ugyanis a Szentesi Élet, a Szentesi Gyors, valamint a Szentes TV is megtisztelte jelenlétével a könyvbemutatót.
Időközben kijött a Dugonics András Irodalmi Díj idei kiírása, ahol nagy örömömre a RE is szerepelt a jelöltek között. Mivel ez egy közönségdíj, és a könyvek abba a kategóriába kerülnek, amelyben a legtöbb jelölést kapják, a RE, akárcsak tavaly a NI, a "Humor, szatíra" kategóriában indult. A NI tavaly második lett, úgyhogy bíztam benne, hogy idén is sikerül felállni a dobogóra.
A júliusi események megkoronázásaként megjelent a Nyitott Mondatban, a Népszava irodalmi mellékletében egy lenyűgöző kritika a RE-ről, Gaborják Ádám tollából. Cseppet sem túlzok a "lenyűgöző" jelzővel. A Népszava online felületén még fent van, elolvasása erősen ajánlott.
Augusztus folyamán az interneten felvette velem a kapcsolatot Topor István nyugdíjas történelemtanár, az Üllői Helytörténeti Gyűjtemény és a Vargha Gyula Városi Könyvtár olvasókörének vezetője, és elmesélte, hogy nemrég olvasta mindkét könyvemet egy kedves ismerőse ajánlására, és igen kedvező benyomást tettek rá. Szó szót követett, mígnem egy személyes találkozóra is sor került Istvánnal, ahol megbizonyosodhattam arról, hogy szinte olvas a gondolataimban. Rendkívüli öröm számomra, amikor valaki ennyire maradéktalanul érti a regényeimben rejlő üzeneteket, utalásokat. István érdeklődését komoly elismerésként éltem meg, hiszen ő mégiscsak a történészi hivatás egy prominens képviselője, aki szakmai körökben igen nagy megbecsülésnek örvend.
Szeptemberben egy könyvbemutatóra is sor került Topor István szervezésében, melynek a VGYVK adott otthont. A rendezvényt István és Ripp Gábor, a Trivium Egyesület titkára moderálták. Rendkívül jó hangulatú beszélgetés kerekedett, sőt, az Üllői Hírmondó októberi számába Velkei Hajnalka könyvtárvezető egy kiváló, féloldalas cikket is írt a rendezvény kapcsán, "Tarja Kauppinen mágikus realizmusa" címmel.
Időközben egy nagyon kedves olvasóm, Homolya-Halápi Tímea meghívott a veszprémi Cholnoky Könyvtárba, és megszervezte, valamint le is vezette az ottani könyvbemutatót. E rendezvény különlegessége, hogy először vett részt a bemutatómon kutya! A Cholnoky ugyanis kutyabarát könyvtár. Egy családias hangulatú, barátságos könyvbemutatón vehettem részt Veszprémben, ahol igazán jól éreztem magam, annak ellenére, hogy egy sok szereplős balesetnek köszönhetően majdnem nem értem oda, mert odafelé az autópálya egy hosszú szakaszon teljesen bedugult, úgyhogy minden kreativitásomra szükség volt az odajutáshoz (a "kertek alatt" és a "kalandos" az út találó jelzői lehetnek). Szerencsére egy órával korábban indultam, mert be akartam ugrani még egy bevásárlóközpontba is - ez a baleset miatt végül nem fért bele, viszont ennek köszönhetően mégis időben érkeztem.
Időközben kihirdették a Dugonics András Irodalmi Díj (a továbbiakban: DAID) eredményét, ahol nagy örömömre győztem. Október 10-én volt a díjátadó egy belvárosi Frei Caféban (ebből is látszik, hogy mennyire mozgok otthonosan Budapest belvárosában), ahol egy szép fa plakettet vehettem át Baranyai Anikótól, a díj alapítójától. Éljen! :)
A késő őszi könyvbemutatók már mindig macerásabbak közlekedésileg, a tavalyi utolsóról, a szegediről például olyan tejködben vezettem haza, hogy akkor meg is fogadtam, késő ősszel már nem vállalok ilyen hosszú utat. A főszervező, Babus Enikő könyvtáros betegsége és az időközben beütött energiaválság miatti tagkönyvtár-bezárás folytán mégis novemberre halasztódott az ezévi utolsó bemutatóm, amelynek a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár adott otthont (a VSVK-ban tavaly nyáron, még félig-meddig a covid idején, az akkori körülményekhez képest nagy létszámú könyvbemutatót tartottunk a NI-nek, amelyen több, mint 30 vendég jelent meg). Az idei rendezvényről ellenben elmondható, hogy minden összeesküdött ellenünk: Enikőt a covid tette próbára, engem pedig egy szövődményes torokgyulladás, ami miatt még a bemutató reggelén sem volt hangom. Remélve a legjobbakat, és táskámban három csomag Negróval, útnak indultam mégis. Szollár Bence horror szakos kollégával, akit, azt hiszem, nem csupán kollégámnak, de barátomnak is mondhatok, a Gyöngyház Pláza Líra könyvesboltjában dedikáltunk először, ahol néhány olyan jó ismerőssel, olvasóval is módunkban állt találkozni, akiket eddig még csak netről ismertünk. Utána a könyvtárban tartottunk egy pódiumbeszélgetést "Horror vs. szatíra" címmel, ahol elvileg vitatkoznunk kellett volna, gyakorlatilag annyira hasonlóan látjuk a világot, hogy szépen egyetértettük mindenben. Azt hiszem, tekintve, hogy micsoda hendikeppel indult ez a rendezvény a résztvevők egészségügyi problémái folytán, egyáltalán nem lehet okunk panaszra. Mivel a hazaúton, nem túl meglepő módon, ismét tejködben kellett haladnom, Hatvanban csodával határos módon úsztam meg egy autóbalesetet. A mai napig nem értem, ez hogy sikerülhetett, mert olyan rövid távon semmiféle téli gumival nem lehet megállni. Meggyőződésem, hogy valóban a felsőbb hatalmak jártak közbe az érdekemben.
Időközben újabb irodalmi díjra jelölték a RE-t: Az Év Könyvére, ahol eggyel önazonosabb kategóriába, a Hazai szépirodalomba került (igaz, itt nem volt "Humor" kategória). Ismét jött a több körös selejtező, a közönségszavazás, és mindig nagyon örültem, amikor továbbjutottam, végül a Top 10-be, vagyis a döntőbe is sikerült bekerülni. Tudtam jól, hogy a győzelemre nincs esélyem, de annyira erős volt a mezőny, hogy már a Top 10 is egészen kiváló eredmény. Az Év Könyvét végül itt, a Top 10-ben zártam, mind szépirodalom, mind pedig "Borító" kategóriában. Maximálisan elégedett vagyok ezzel az eredménnyel.
December 3-án egy magánéleti malőr figyelt be: falmászáskor rosszul landoltam, a bokám kifordult és reccsent. Noha nem magasról estem, és a körülmények nem indokoltak volna egy komolyabb sérülést, úgy tűnik, mégsem vagyok már olyan fiatal, mert a kórházban bokaszalag-szakadást állapítottak meg, és azonnal begipszelték. A gipszre és a két mankóra január 10-ig lesz szükség, e bejegyzés írásának pillanatában is rájuk szorulok.
Közben elkezdődött a karácsonyi hajrá, amikor azok is vesznek könyvet, akik egyébként nem, vagyis ez a könyvpiac egyik legerősebb időszaka. A RE több, mint egy hónapig állt a kiadói toplista harmadik helyén a Lírában (úgy, hogy a többi helyezett olykor változott), majd feltornászta magát a második helyre (jelen pillanatban is itt áll), míg a Libriben egy pár napja felkerült rá az "utolsó példányok" címke. Azt hiszem, egyáltalán nem panaszkodhatunk.
November közepén véget ért hát a 2022-es turné, de hátravolt még a Merítés-díj díjátadója, amelyet december 10-én tartottunk a Nyitott Műhelyben, Budapesten. Itt a szokásokhoz híven ismét én moderáltam a gyermekirodalmi kategória díjátadóját, ahol ezúttal Kiss Judit Ágnes költőnővel beszélgettem A Csodabogár című kötetéről. Noha időjárásilag már bőven benne jártunk a télben, gipszemnek és mankóimnak köszönhetően oda és vissza is vittek, így ezúttal nem kellett, hogy fájjon a fejem a cudar idő miatt.
A Merítés-díj átadójával véget értek a 2022-es évi könyves rendezvényeim, és immár teljes figyelmemet a szerkesztői munkának szentelhettem, időközben beérkezett ugyanis öt kötet, melyekből kettőt még idei határidővel le kell adnunk. Ezek részleteiről egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy 2023-ban fognak kereskedelmi forgalomba kerülni. Időben ez a lehető legjobban jött ki, a bokasérülésem miatti kényszerpihenőnél jobb alkalmat kívánni sem lehetne a szerkesztésre.
Év végén, a karácsony előtti napokban még két e-könyves megjelenés is befutott: kijött a RE e-bookban, a terjesztőknél és a kiadói webshopban már kapható is, valamint megjelent Az utolsó űrhajó című sci-fi antológia, melyhez egy novellával járultam hozzá. A kötetben szereplő, A Heuvelmans-elv című írásom a beszűkült, szemellenzős látásmód veszélyeiről, valamint a napenergia jövőjéről szól.
Mint a könyvek utolsó oldalain, úgy ennek a bejegyzésnek a végén is helye van a köszönetnyilvánításnak. Az idei év során a rendezvényeimhez, médiaszerepléseimhez, megjelenéseimhez és egyebekhez nyújtott segítségüket és támogatásukat köszönöm a következő természetes és jogi személyeknek, a teljesség igénye nélkül és ábécérendben: Árvai Andrea Olívia, B. Babus Enikő, Balogh Blanka, Bán Mór, Békés Nikolett Kyara, Cholnoky Lakótelepi Könyvtár, Czinkos Éva, Dobáné Éva, Fülszöveg, Gaborják Ádám, Galaktika, Gyöngyház Líra, Halápi Józsefné, Homolya-Halápi Tímea, Krizsai Fruzsina, M5 Televízió, Magyarné Szücs Krisztina, Nagy Atilla Tas, Napkút Kiadó, Németh Attila, Nyugger Szövetség Íróknak, Ripp Gábor, Sásdi Tamás, Szabó Borka, Szentesi Élet, Szentesi Gyors, Szentes TV, Szentes Városi Könyvtár, Szollár Bence, Tímár Veronika, Topor István, Trivium Egyesület, Üllői Hírmondó, Vachott Sándor Városi Könyvtár, Vargha Gyula Városi Könyvtár, Velkei Hajnalka.
Most egy kis téli "szünet", azaz háttérmunka, szerkesztés és egyebek következnek, hogy a jövőben is legyen mit a polcra tenni, addig remélhetőleg a bokám is összeforr. Piáljatok sokat, és olvassatok mértékkel továbbra is (vagy mi a szösz). Jövőre találkozunk!
