- Képzeld, tegnap volt a könyvjelzőtervező pályázat díjátadója a Budai Rajziskolában...
- Miféle könyvjelzőtervező pályázat?!
- Hát az, ahol a résztvevők a Ködcsempészhez terveztek könyvjelzőt. Karácsony előtt a boltokba kerül - azaz csak a Ferenc körúti Sárkánytűzbe, hogy limitáltabb legyen.
- Hű, ez jól hangzik! De ki az a Ködcsempész?
A kócos vén csóró gondterhelten felsóhajtott. Már látta, hogy az elejéről kell elmesélnie az egészet...

A kötet a Sárkánytűz könyvesbolt újdonságos polcán

Az, hogy a legutóbbi blogbejegyzésem júniusi, jelenthetné azt is, hogy térkaput nyitottam valami különösen sötét világnak még a többinél is morbidabb szegletébe, ahol megvalósítottam önmagamat, és antiszociális hajlamaimat szabadjára engedve naphosszat szeszt főzök a helyi állatvilágból, eltűnésemnek azonban más oka van.

Egész pontosan az, hogy megjelent harmadik regényem, a Ködcsempész, amely egy Ammerúnián játszódó, de önállóan is olvasható grimdark fantasy, mely a Delta Vision kiadó jóvoltából készülhetett el. Mai bejegyzésemben dióhéjban összeszedem az utóbbi fél év fontosabb eseményeit, Ködcsempész-orientáltan, napjainkig, azaz a Budai Rajziskola könyvjelzőtervező pályázatáig, ahol kedvenc rablógyilkosunk a tanagyag része lett.

Lássuk hát szép sorjában!

Egy vérbeli gazfickó.
Egy elátkozott tartomány.
És egy tó, melyben a legenda szerint egy istennő lakik…

Hastur Mendalla, a sötételf rablógyilkos nem akar mást, csak lelépni végre Baar-Shagŷrból, erről az áldatlan, mocsaras tájról, amely semmi jót sem tartogat a számára. A lápvidéket övező mágikus ködfal azonban útját állja, és azt beszélik, a Köd nem válogat: aki megpróbál átkelni rajta, azt könyörtelenül elemészti. A Köddel még a szerzetesek sem mernek packázni, Hasturnak azonban nincs más választása…

Ez a sodró lendületű grimdark regény Ammerúnia egyik sötét szegletébe kalauzolja az olvasót, egy kemény, zúzós és ízig-vérig férfias kalandra egy dörzsölt gonosztevővel a főszerepben. Kisistenek, ximúrok, holdkőmosók, mokány amazonok és csalafinta széplányok kísérik hősünket veszedelmes útján egy ádáz és kegyetlen világban, hol az éj minden árnya ezernyi halált rejteget.

Biztos kézzel megírt, hangulatos és letehetetlen történet a dark fantasy rajongóinak!

2021-ben ismerkedtem meg Ammerúnia világával, és ekkortájt öltöttek formát bennem a Ködcsempész első vázlatai. Eredetileg a Sötételf - Maszkok című, hatalmas volumenű, többszerzős köteten kezdtem el dolgozni, s az ennek írása során felmerülő kérdésekből nőtte ki magát a Ködcsempész. Így tehát a KCS kvázi a Maszkok előzményregénye. Pontosabban, a Maszkokban a KCS több szereplőjének története folytatódni fog.

Az utóbbi két évet részben Ammerúnián töltöttem. Ez olykor egészen gyakorlati síkon zajlott, így például felkerestem több hazai termáltavat és -forrást, háttéranyagot és inspirációt gyűjtendő a könyvhöz. Máskor látszólag kevésbé izgalmas, valójában azonban nagyon is lebilincselő tevékenységet folytattam a laptopom mögött, teljesen belemerülve Ammerúnia világába, a már megjelent és az előkészületben lévő szövegekbe. A regény 2022 nyarára összeállt, ekkor egy lendületes, dinamikus és érzésem szerint rendkívül eredményes szerkesztés következett Eric Muldoom kollégámmal, barátommal, majd a szöveg véglegesítésére irányuló kiadói munkafázisokkal párhuzamosan 2023 nyarán felkerestem Pozsgay Gyulát a műtermében, és egy újabb roppant izgalmas lépés vette kezdetét: a borítótervezés. Innen már nem sok volt hátra, miután a kötet elnyerte fizikai valóját, a 2023-as Könyvfesztiválra jelent meg.

A borító Pozsgay Gyula munkája

Hogy mi újság velem azóta? Nos, egy kicsit elvesztem. Talán nem tökéletes még a térkapum, legalábbis visszafelé, mert hiába érkezett vissza a testem jobbára épségben, talán csak egy kicsit kócosabban a valóságba, a lelkem egy - nagyobb - darabja bizony Ammerúnián ragadt, és azóta is ott garázdálkodik. Erről árulkodnak a KCS végének elvarratlan szálai, és az is, hogy néha nehezemre esik két helyen lenni egyszerre. A térkapu innenső felén mindazt, ami nem borul a fejemre, egy kicsit hanyagoltam, mert amint nyugovóra térek itt, felébredek Baar-Shagŷrban, s mire visszacsöppenek a valóságba, ujjnyi rétegben tapad lábamra a Smaragdláp kénes szagú sara.

De ott hagytuk el, hogy könyvjelzőtervező pályázat.

Olyan augusztus táján Basa Katalin író-grafikus felkeresett, hogy volna-e kedvem részt venni ebben a projektben, melynek lényege, hogy a Budai Rajziskola grafikushallgatói tanórai feladat keretében könyvjelzőt terveznének néhány választható kötethez, többek között az enyémhez is. Mivel a KCS ekkor még nem volt publikus, nagy ködösen rábólintottam az ötletre, és a rajziskola diákjai elsőként láthatták zártkörűen, még megjelenés előtt a regény borítóját és fülszövegét. A pályázat október végén zárult, az eredményhirdetésre pedig november 10-én került sor a rajziskola Alkotás utcai épületében.

A közönség egy része a díjátadón

Nagyon sokan voltak, az igazat megvallva nem számítottam rá, hogy majdnem meg fogunk tölteni egy 60 fős termet. (Igaz, ebbe már beleszámoltam magunkat is: a pályázat főszervezőjét, Basa Katalint, a felkészítő pedagógust, Asztalos Tamást, valamint a másik két kollégát, akiknek regényeihez könyvjelzőtervek készültek: Farkas Bíborkát és Szabó Borkát.)

A három író és a három nyertes grafikushallgató

Többen is mondták már, hogy nem látszik rajtam, de ettől még cefetül tudok izgulni a rendezvényeken. Érzésem szerint cincogtam és nyökögtem, a külső szemlélők állítása szerint teljes magabiztossággal meséltem el, miért azt a tervet választottam, amelyiket, melyek tetszettek még, ésatöbbi. A nyertes B. Tóth Veronika alkotása lett. Terveink szerint heteken belül a boltba kerül, limitált példányszámban, és aki a karácsony előtti időszakban könyvet vásárol a Sárkánytűzben, az kaphat mellé egyet. Hogy azok se járjanak pórul, akiknek már megvan a regény, néhány tucatnyit magamnál fogok tartani a későbbi bemutatókra, de alapjában véve nem tervezünk ipari mennyiséget nyomni belőle.

Asztalos Tamás, B. Tóth Veronika és én

Akkor hát, hogyan tovább? Apránként befutnak a KCS első értékelései, kritikái, és nem lehet okunk panaszra: úgy tűnik, nem csak nekem nőtt örökre a szívemhez ez a megátalkodott gazfickó, és nem csak én érzem magam otthonosan ezen az elfet próbáló lápvidéken. A regény ráadásul versenyben van Az Év Könyve címért is, ahol A rendszer ellensége tavaly a Top 10-be jutott. Mivel a fantasy mezőny keményebb (külföldi bestellerek is vannak benne), most egy Top 30-cal is teljesen elégedett lennék - ez azonban már a közönségszavazatokon múlik.

Hamarosan a boltba kerül a könyvjelző, menjetek hát, és szerezzétek be a regényt személyesen, hogy kaphassatok belőle egyet. Tervezünk bemutatót is, az az igazság, hogy eredetileg jövő szombaton lett volna, csak épp meg vagyok zuhanva, úgyhogy lemondtam. Vegyétek hát, és írjatok jó értékeléseket róla, hogy legyen erőm a másnaphoz! Á, amúgy semmi, csak valahogy észrevétlenül mindig több sár és szutyok tapad rám, mint amennyit még összeroppanás nélkül elbírhat az ember.

A kiadó központi könyvesboltjának címe, ahol elérhető a könyv, és lesz a könyjelző is: 1092 Budapest, Ferenc körút 40.

A kiadó webshopja, ahol kedveményesen kapható: http://www.deltavision.hu/kodcsempesz/

Rendeld meg te is! :)