Mert már csak így hívjuk. A nép igazsága az elmúlt egy év alatt a köznyelvben NI-vé rövidült, s amilyen észrevétlenül eltelt ez az esztendő pikareszk regényem 2020. szeptember 17-i megjelenése óta, majdnem olyan pontosan az egyéves évfordulóra kijött az egyik legfontosabb idei megjelenésem: az Ayahuasca c. sci-fi novella a Semleges zóna c. antológiában, Nemes István szerkesztésében, a Cherubion kiadónál, mellyel egyúttal egy új irányba is elindultam.

Hogy miből állt A nép igazsága (a továbbiakban: NI) első éve? Könyvbemutatókból, díjakból, rendezvényekből, és ami kevésbé kézzel fogható, mégis a legfontosabb: az olvasókhoz fűződő kapcsolatból. Sokatokkal váltottam pár szót a virtuális térben ez alatt az egy év alatt, néhányotokkal pedig személyesen is sikerült találkozni a könyvtári vagy egyéb rendezvények alkalmával.

A NI eddig a következő elismeréseket nyerte meg:
– [bekezdés]-díj – 2018
– a legszebb magyar könyvborító díja, "humoros" kategória – 2020
– SFF Vektor közönségdíj – 2021
Az utóbbi kettő azért különösen nagy megtiszteltetés, mert ezek a díjak közönségszavazásos alapon találnak gazdára, míg az első egy szakmai zsűri által odaítélt elismerés.

Jelenleg pedig a következőkre van jelölve:
– Margó-díj, 2021
– Dugonics András Irodalmi Díj, 2021
Ezeknek a sorsa még csak a későbbiekben fog eldőlni, de már a jelöltlistán szerepelni is roppant megtisztelő, és szívből hálás vagyok, hogy egyáltalán eddig eljutottunk.

A NI-ből elérhető még valamennyi a kiadó webshopjában (https://twstr.hu/2JuwTC0), nálam, valamint kisebb mennyiségben a nagy könyvterjesztőknél is. Mivel már messze nem minden üzletben van raktáron, ha boltban szeretnétek beszerezni, érdemes előzőleg tájékozódni a készlet felől. (De a kiadónál és nálam még mindig jobban megéri, szóval ha jöttök Szentesre októberben, oda is viszek.)

Könyvbemutató eddig volt Békéscsabán, Dunaújvárosban, Gyöngyösön, kint voltunk a '21-es HungaroConon a Ferencvárosi Művelődési Házban, lett volna tavaly ősszel egy bemutató a járvány miatt lefújt Könyvfesztiválon is, ezt a covid miatt csak online lehetett végül megtartani, és idén lesz még legalább egy közönségtalálkozó, Szentesen. No és persze volt egy egész hosszú szériányi [bekezdés] online könyvklub is, a második és a harmadik járványhullám bezártságának enyhítése céljából. Idén is várható még egy megjelenésem, és a jövő évre is nagyszabású terveink vannak, ez azonban még a jövő zenéje.

Amit továbbra sem tudok megszokni – és ha eddig nem szoktam meg, már ezután sem fogom –, az a nyilvánosság. Ez furán hangozhat ennyi könyvbemutató és egyéb szereplés után, de már eleve az álnévnek is az a funkciója, hogy elválassza egymástól az alkotói- és a magánéletet. (Nem tudom, tudtátok-e, hogy majdnem férfinéven kezdtem publikálni. Ezt végül azért vetettük el, mert a személyes jelenlét manapság már elengedhetetlen, és, valljuk be, furán mutatnék Björn Olafssonként.)
Az álnévhasználat azonban kiváló döntésnek bizonyult még úgy is, hogy napjaink digitális világában az írók már nem élhetnek elefántcsonttoronyban. Amit lehet, megteszek az elefántcsonttoronyért (álnév, inkognitó, privát szféra megőrzése), a közösségi média-beli és közéleti jelenlét azonban napjainkban már elengedhetetlen. Írónak lenni néha nehéz, mégis megéri – ahogy a könyvbemutatókon mondani szoktam: a közönség szemében csillogó fény miatt. :)

Képek: könyvbemutató Békéscsabán, 2020 októberében
Fotó: Békés Megyei Könyvtár